- Csak most az egyszer. - adom be derekam. Hogy miért? Én sem tudom.
Ezzel a mondattal megpecsételtem az estém, s most, ebben a pillanatban érünk Jungkook házának ajtajához.
- Sziasztok! - nyit ajtót Jin, mielőtt még kopoghatnék.
Nem köszönök, csak belépek az ismerős helyiségbe. Minseo önmagához híven egyetlen egy érzelmét sem takarja el. Arcáról tisztán le lehet olvasni a döbbenetet, csodálatot. Igen, azt meg kell hagyni, nem semmi lakás még másodszorra betoppanva is. Jin előttünk sétálva mutatja az utat, amely a nappaliba vezet, majd helyet foglalok, mellém pedig Minseo huppan.
A fiúk mind mosolyogva üdvözölnek minket, majd folytatják amivel félbe maradtak. Mindegyikőjük kezében egy pohár, amelybe kedvük szerint önthetnek alkoholt. Ahogy elnézem az asztalt, minden van itt, bortól elkezdve a pálinkán át a vodkáig.
- Örülök, hogy itt vagy. - váratlanul mellettem terem Jungkook. Nem válaszolok, hisz mit mondhatnék? Magam sem tudom mi vezetett oda, hogy igent mondtam, de már bánom. - Igyál. - nyújt felém egy poharat.
- Majd kiszolgálom magam. - ridegen mondom szavaim, de nem annyira, hogy ellenségesnek tűnjek.
Öntök magamnak egy kis bort, majd azt kezdem szürcsölgetni. Körbe pásztázom az ismerős helyet, de semmi sem változott mióta itt jártam. Nem is tudom mit vártam, mi változhatna? Talán az a fotó, amely legutóbb is felkeltette az érdeklődésem. Valami nem volt rendben vele, de Jungkooknak ezt nem mondhattam, csak gyanakodna rám, ha igazam lenne. Az elmosott képet bámulva veszem csak észre, hogy idesétáltam a szekrényhez, borral a kezemben.
- A múltkor is ezt bámultad hatalmas érdeklődéssel. - nevetve sétál mellém a házigazda. Leemeli a szekrényről, majd fürkészni kezdi, mintha nem látta volna eddig is eleget. - Szereted a farkasokat?
- Szép állat, ennyi. - vonok vállat. Különösképpen sosem gondolkoztam el azon, milyen egy farkas. Az állvány mögött sorakozó fotókat kezdem el fürkészni, gondolataimba merülve.
A kanapén ülők egy számomra érdekes témáról trécselnek. Feléjük fordulok, s a szekrénynek dőlve figyelem őket. Jungkook is követi példámat, bár nem tudom miért nem megy a társasághoz, de nem teszem szóvá.
- Állítólag farkasra gyanakodnak. De Szöulban nincsenek farkasok, ezt mindenki tudja. - barátnőm mondata végén lehúzza torkán a vodkát, hogy nyugtassa magát.
- Szerintem egy bérgyilkossal van dolgunk. - V szemeiben nem látok félelmet, egyszerűen csak hangot ad gondolatainak.
- Ne butáskodj. - löki vállba Suga - Tudod, hogy nem lehet az. Azok a karmolások elég ijesztőek voltak.
- Még sem voltatok meglepve, kisebb jelét sem lehetett látni rajtatok, hogy megérintett volna az eset. - itt az ideje, hogy én is becsatlakozzak. Minseo hevesen kezd bólogatni mondandómat hallva. Mikor a hulla beesett az ajtón keresztül, azok, akik közülük ott voltak, senki sem lepődött meg. Semmilyen érzelem nem volt arcukon.
- Igaz is, Jimin, a karodon egy rakás vér volt, de mire odaértünk, már semmi. Nagyon furák vagytok. - Minseo mit sem törődve a következményekkel csak ecsetel, hisz minden kérdésére választ akar kapni, s ez remek alkalom a számára.
Jungkook hirtelen a fülemhez hajol, s halkan megszólal.
- Többet láttatok, mint hittem. - a végén egy halk kacajt hallat, majd elhúzódik.
- Engem ebbe ne keverj bele, Minseonak vannak kérdései. - billentem felé fejem.
- Te is vele voltál, biztos van mit mondanod.
- Miért hiszed, hogy nem találják meg a gyilkost? - bevillan a beszélgetésünk, mikor Jungkook határozottan kijelentette, hogy nem lehet megtalálni a tettest.
- Csak tudom. - sármos mosolyával próbál ledönteni, de nem hagyom magam.
- Ezt nem tudhatod csak úgy. - hangsúlyozom a csak szócskát.
- Dehogynem. Ha tudnád ki vagyok. - ellöki testét a szekrénytől, hogy töltsön magának még egy pohár alkoholt.
Szavai visszhangként ismétlődnek fejemben, húzóra lelököm torkomon a bort, hogy megszűnjön az idegesítő hang. Én is visszasétálok a többiekhez, s helyet foglalok Minseo mellett. J-hope szokatlanul fürkész, szabályosan éget a tekintete.
- Mi az? - ugyanolyan furcsán nézek felé.
- A ruhád véres. - mutat oldalamhoz. Erre az egy mondatra mindenki felfigyel, s felém tekint. Lenézek, s észreveszem, hogy igaza van a fiúnak. Minden szó nélkül felállok, s besétálok a fürdőbe. Meg sem kell kérdeznem, tudom mi hol van, így határozott mozdulattal veszek elő egy törülközőt, miután bezártam magam mögött az ajtót. Levetem pólómat, s rápillantok bal oldalamra. Egy 10 centis seb ékeskedik bordáim mentén, félkört rajzolva bőrömre. Értetlenül pillantok tükörképemre, hátha választ ad, ám erre semmi esély. Visszapillantok a sebre, s óvatosan megérintem. Értetlenül szugerálom a vért ujjaimon, sóhajtok egyet. Lekapom a törölközőt a mosdó széléről, bevizezem, s óvatosan a sebre helyezem. Felszisszenek, de nem veszem el. Folytatom a műveletet, hogy eltűnjön a felesleges vér. Valaki kopogására rándul meg kezem, belenyomva a kényes részre a törölközőt.
- Jungkook vagyok. Had segítsek.
Az ajtó felé tekintek, de nem válaszolok. Először a törölközőt kell kiszednem a sebből, mert nagyon fáj. Felszisszenek ahogy kiszedem apró pamut darabkáit a vér áztatta részből.
- Mindjárt kész vagyok. - kiáltok ki.
- Bemegyek!
Egy szempillantás alatt rám nyit a fiú, s bezárja maga után.
- Hisz én nem hagytam nyitva. - értetlenül tekintek közeledő alakjára.
- Az én lakásom. - von vállat, ezt követően lerakja a kenőcsöt, vattát a mosdó szélére. - Le kell fertőtleníteni, nem maradhat nyoma. - helyet foglal a kád szélén, magához fordít, s a vattát beáztatva hozzányomja oldalamhoz. Kényelmetlenül érzem magam, felül csak egy melltartó takar, amely kifejezetten zavar.
- Nem használom ki a helyzetet. - nyugodt, barátságos hangon mondja, szemét le sem veszi a tisztítandó felületről. Értetlenül pillantok rá, s hangot adok annak, amely már régóta a nyelvem hegyén van.
- Miért közeledsz felém? Kedvelsz? - utolsó szavamat kissé halkabban, de hallhatóan ejtem ki ajkaimon.
- Igen, kedvellek, és jobban megszeretnélek ismerni. - most már feltekint, egyenesen szemeimbe - Nem az vagy, akit mutatsz. Baj, ha érdeklődök.
Őszinte szavai elnémítanak, nem tudok megszólalni. Ismét érzem a szokatlan melegséget belsőmben, amely kellemesen érint. Lepillantok Jungkookra, ki már a tapaszt ragasztja a seb köré.
- Kész. - felkel, a vattát kidobja, a törölköző, melyet a vérem csúfít a szennyesbe dobja, majd elindul az ajtó irányába.
- Köszönöm. - nehezen, de kinyögöm eme szavakat.
- Légy óvatos. A szekrényen lévő törött üvegszilánknak dőltél neki. Nem érezted?
- Ó. Nem. - visszaveszem pólómat, hiába szakadt és vér borítja oldalát.
A nappaliba visszaérve feltűnik két ember hiánya. Jimin és Yoongi nincsenek velünk.
- Hol vannak? - kérdem Minseotol.
- Elmentek kajáért. - lenyeli a megrágott falatját - Jól vagy? - tekintete a pólómra csúszik, de csak megfogom kezét, jelezve, hogy minden rendben.
Eltelik pár perc, majd egy óra, mire végérvényesen úgy döntök, ideje indulnunk. A két jómadár, akik az ételért elmentek, még mindig nem tértek vissza. Elmúlt éjfél, s úgy érzem már nincs helyünk itt, távozni kellene. Piától fűtve igaz, de van annyi józanságom, hogy magamra vegyem conversemet, s a jó meleg dzsekimet. Ekkor Minseo már készen vár, így búcsút intünk a fiúknak, és kilépünk a hűvös szellő járta levegőre. A kaput magunk után becsukva indulunk a buszmegálló irányába, amely bő negyed óra sétára van innen. Tökéletes idő arra, hogy az ember kijózanodjon. Meglepetésemre Minseoval minden rendben. Megdörzsölöm szemeimet, hogy tisztábban láthassak, mint jelen pillanat. Szempilláimat kinyitva egy farkas fut felém, hatalmas lendülettel. Megrázom fejem, remélve, hogy csak az alkohol van hatással rám, de bánatomra tévedek. Még mindig előttem van, de most áll, s minket néz.
- Minseo, képzelődök? - megrázom a felém közelebb eső karját.
- Nem.
- Futás vissza! - sarkon fordulok, s Jungkook háza felé veszem az irányt. Berontok az ajtón, amely még mindig nincs bezárva, s egyenesen a nappaliba futok.
- Oké. Egy farkas van az utcán! - mondom riadtan, nem is tudom miért - Te pedig vérzel! - mutatok Yoongira, mikor végig nézek rajtuk.
- Nyugodj meg Hana. - Jungkook karon ragad, hogy ölelésébe vonjon, de nem hagyom.
- Élő farkas mászkál Szöulban, és meg sem lepődtök?! Yoongi vérzik, de csak nézitek. Könyörgöm, mi folyik itt?
- Ez nem olyan egyszerű, kislány. - Suga mellém lép, s pólója aljával felelőtlenül letörli a vért alkarjáról. Sehol egy seb, vagy kisebb karcolás. Semmi.
- Nem hiszem el.
Ezzel a mondattal megpecsételtem az estém, s most, ebben a pillanatban érünk Jungkook házának ajtajához.
- Sziasztok! - nyit ajtót Jin, mielőtt még kopoghatnék.
Nem köszönök, csak belépek az ismerős helyiségbe. Minseo önmagához híven egyetlen egy érzelmét sem takarja el. Arcáról tisztán le lehet olvasni a döbbenetet, csodálatot. Igen, azt meg kell hagyni, nem semmi lakás még másodszorra betoppanva is. Jin előttünk sétálva mutatja az utat, amely a nappaliba vezet, majd helyet foglalok, mellém pedig Minseo huppan.
- Örülök, hogy itt vagy. - váratlanul mellettem terem Jungkook. Nem válaszolok, hisz mit mondhatnék? Magam sem tudom mi vezetett oda, hogy igent mondtam, de már bánom. - Igyál. - nyújt felém egy poharat.
- Majd kiszolgálom magam. - ridegen mondom szavaim, de nem annyira, hogy ellenségesnek tűnjek.
Öntök magamnak egy kis bort, majd azt kezdem szürcsölgetni. Körbe pásztázom az ismerős helyet, de semmi sem változott mióta itt jártam. Nem is tudom mit vártam, mi változhatna? Talán az a fotó, amely legutóbb is felkeltette az érdeklődésem. Valami nem volt rendben vele, de Jungkooknak ezt nem mondhattam, csak gyanakodna rám, ha igazam lenne. Az elmosott képet bámulva veszem csak észre, hogy idesétáltam a szekrényhez, borral a kezemben.
- A múltkor is ezt bámultad hatalmas érdeklődéssel. - nevetve sétál mellém a házigazda. Leemeli a szekrényről, majd fürkészni kezdi, mintha nem látta volna eddig is eleget. - Szereted a farkasokat?
- Szép állat, ennyi. - vonok vállat. Különösképpen sosem gondolkoztam el azon, milyen egy farkas. Az állvány mögött sorakozó fotókat kezdem el fürkészni, gondolataimba merülve.
A kanapén ülők egy számomra érdekes témáról trécselnek. Feléjük fordulok, s a szekrénynek dőlve figyelem őket. Jungkook is követi példámat, bár nem tudom miért nem megy a társasághoz, de nem teszem szóvá.
- Állítólag farkasra gyanakodnak. De Szöulban nincsenek farkasok, ezt mindenki tudja. - barátnőm mondata végén lehúzza torkán a vodkát, hogy nyugtassa magát.
- Szerintem egy bérgyilkossal van dolgunk. - V szemeiben nem látok félelmet, egyszerűen csak hangot ad gondolatainak.
- Ne butáskodj. - löki vállba Suga - Tudod, hogy nem lehet az. Azok a karmolások elég ijesztőek voltak.
- Még sem voltatok meglepve, kisebb jelét sem lehetett látni rajtatok, hogy megérintett volna az eset. - itt az ideje, hogy én is becsatlakozzak. Minseo hevesen kezd bólogatni mondandómat hallva. Mikor a hulla beesett az ajtón keresztül, azok, akik közülük ott voltak, senki sem lepődött meg. Semmilyen érzelem nem volt arcukon.
- Igaz is, Jimin, a karodon egy rakás vér volt, de mire odaértünk, már semmi. Nagyon furák vagytok. - Minseo mit sem törődve a következményekkel csak ecsetel, hisz minden kérdésére választ akar kapni, s ez remek alkalom a számára.
Jungkook hirtelen a fülemhez hajol, s halkan megszólal.
- Többet láttatok, mint hittem. - a végén egy halk kacajt hallat, majd elhúzódik.
- Engem ebbe ne keverj bele, Minseonak vannak kérdései. - billentem felé fejem.
- Te is vele voltál, biztos van mit mondanod.
- Miért hiszed, hogy nem találják meg a gyilkost? - bevillan a beszélgetésünk, mikor Jungkook határozottan kijelentette, hogy nem lehet megtalálni a tettest.
- Csak tudom. - sármos mosolyával próbál ledönteni, de nem hagyom magam.
- Ezt nem tudhatod csak úgy. - hangsúlyozom a csak szócskát.
- Dehogynem. Ha tudnád ki vagyok. - ellöki testét a szekrénytől, hogy töltsön magának még egy pohár alkoholt.
Szavai visszhangként ismétlődnek fejemben, húzóra lelököm torkomon a bort, hogy megszűnjön az idegesítő hang. Én is visszasétálok a többiekhez, s helyet foglalok Minseo mellett. J-hope szokatlanul fürkész, szabályosan éget a tekintete.
- Mi az? - ugyanolyan furcsán nézek felé.
- A ruhád véres. - mutat oldalamhoz. Erre az egy mondatra mindenki felfigyel, s felém tekint. Lenézek, s észreveszem, hogy igaza van a fiúnak. Minden szó nélkül felállok, s besétálok a fürdőbe. Meg sem kell kérdeznem, tudom mi hol van, így határozott mozdulattal veszek elő egy törülközőt, miután bezártam magam mögött az ajtót. Levetem pólómat, s rápillantok bal oldalamra. Egy 10 centis seb ékeskedik bordáim mentén, félkört rajzolva bőrömre. Értetlenül pillantok tükörképemre, hátha választ ad, ám erre semmi esély. Visszapillantok a sebre, s óvatosan megérintem. Értetlenül szugerálom a vért ujjaimon, sóhajtok egyet. Lekapom a törölközőt a mosdó széléről, bevizezem, s óvatosan a sebre helyezem. Felszisszenek, de nem veszem el. Folytatom a műveletet, hogy eltűnjön a felesleges vér. Valaki kopogására rándul meg kezem, belenyomva a kényes részre a törölközőt.
- Jungkook vagyok. Had segítsek.
Az ajtó felé tekintek, de nem válaszolok. Először a törölközőt kell kiszednem a sebből, mert nagyon fáj. Felszisszenek ahogy kiszedem apró pamut darabkáit a vér áztatta részből.
- Mindjárt kész vagyok. - kiáltok ki.
- Bemegyek!
Egy szempillantás alatt rám nyit a fiú, s bezárja maga után.
- Hisz én nem hagytam nyitva. - értetlenül tekintek közeledő alakjára.
- Az én lakásom. - von vállat, ezt követően lerakja a kenőcsöt, vattát a mosdó szélére. - Le kell fertőtleníteni, nem maradhat nyoma. - helyet foglal a kád szélén, magához fordít, s a vattát beáztatva hozzányomja oldalamhoz. Kényelmetlenül érzem magam, felül csak egy melltartó takar, amely kifejezetten zavar.
- Nem használom ki a helyzetet. - nyugodt, barátságos hangon mondja, szemét le sem veszi a tisztítandó felületről. Értetlenül pillantok rá, s hangot adok annak, amely már régóta a nyelvem hegyén van.
- Miért közeledsz felém? Kedvelsz? - utolsó szavamat kissé halkabban, de hallhatóan ejtem ki ajkaimon.
- Igen, kedvellek, és jobban megszeretnélek ismerni. - most már feltekint, egyenesen szemeimbe - Nem az vagy, akit mutatsz. Baj, ha érdeklődök.
Őszinte szavai elnémítanak, nem tudok megszólalni. Ismét érzem a szokatlan melegséget belsőmben, amely kellemesen érint. Lepillantok Jungkookra, ki már a tapaszt ragasztja a seb köré.
- Kész. - felkel, a vattát kidobja, a törölköző, melyet a vérem csúfít a szennyesbe dobja, majd elindul az ajtó irányába.
- Köszönöm. - nehezen, de kinyögöm eme szavakat.
- Légy óvatos. A szekrényen lévő törött üvegszilánknak dőltél neki. Nem érezted?
- Ó. Nem. - visszaveszem pólómat, hiába szakadt és vér borítja oldalát.
A nappaliba visszaérve feltűnik két ember hiánya. Jimin és Yoongi nincsenek velünk.
- Hol vannak? - kérdem Minseotol.
- Elmentek kajáért. - lenyeli a megrágott falatját - Jól vagy? - tekintete a pólómra csúszik, de csak megfogom kezét, jelezve, hogy minden rendben.
Eltelik pár perc, majd egy óra, mire végérvényesen úgy döntök, ideje indulnunk. A két jómadár, akik az ételért elmentek, még mindig nem tértek vissza. Elmúlt éjfél, s úgy érzem már nincs helyünk itt, távozni kellene. Piától fűtve igaz, de van annyi józanságom, hogy magamra vegyem conversemet, s a jó meleg dzsekimet. Ekkor Minseo már készen vár, így búcsút intünk a fiúknak, és kilépünk a hűvös szellő járta levegőre. A kaput magunk után becsukva indulunk a buszmegálló irányába, amely bő negyed óra sétára van innen. Tökéletes idő arra, hogy az ember kijózanodjon. Meglepetésemre Minseoval minden rendben. Megdörzsölöm szemeimet, hogy tisztábban láthassak, mint jelen pillanat. Szempilláimat kinyitva egy farkas fut felém, hatalmas lendülettel. Megrázom fejem, remélve, hogy csak az alkohol van hatással rám, de bánatomra tévedek. Még mindig előttem van, de most áll, s minket néz.
- Minseo, képzelődök? - megrázom a felém közelebb eső karját.
- Nem.
- Futás vissza! - sarkon fordulok, s Jungkook háza felé veszem az irányt. Berontok az ajtón, amely még mindig nincs bezárva, s egyenesen a nappaliba futok.- Oké. Egy farkas van az utcán! - mondom riadtan, nem is tudom miért - Te pedig vérzel! - mutatok Yoongira, mikor végig nézek rajtuk.
- Nyugodj meg Hana. - Jungkook karon ragad, hogy ölelésébe vonjon, de nem hagyom.
- Élő farkas mászkál Szöulban, és meg sem lepődtök?! Yoongi vérzik, de csak nézitek. Könyörgöm, mi folyik itt?
- Ez nem olyan egyszerű, kislány. - Suga mellém lép, s pólója aljával felelőtlenül letörli a vért alkarjáról. Sehol egy seb, vagy kisebb karcolás. Semmi.
- Nem hiszem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése